A legfontosabb dolog, amit tudnunk kell, hogy a gyerekeket nem védeni kell a gyásztól. Ők is ugyanúgy érző emberek, mint mi vagyunk, így nem segíti a fejlődésüket, ha egy ilyen jelentős családi történésből kihagyjuk őket. Ehelyett abban kell segítenünk nekik, hogy a saját szintjükön érthessék meg, mi is történt, és hogyan dolgozhatják fel velünk együtt az eseményeket.

Az óvodás gyerekek számára a halál még kevésbé megfogható, véglegességét még nehezen értik. Leginkább konkrétumokkal határozható meg számukra ez az állapot, mint például a lecsukott szemek és a mozdulatlanság. Amikor magyarázunk, semmiképpen nem jó a halált összekapcsolni más természetes folyamatokkal (pl. alvás, elutazás), nehogy ezekkel kapcsolatban félelem alakuljon ki a gyermekben.

Értenünk kell azt is, hogy a gyász folyamata mindenkinél más. Személyiségünktől, életkorunktól, szociális érettségünktől, családi kapcsolatainktól, a halottal való viszonyunktól, a halál körülményeitől is függ. Többféle, akár egymással ellentmondásos érzés, viselkedés is felléphet ilyenkor a gyermekeknél is.

🟤 Lehet, hogy gyermekünk visszahúzódóbb lesz - passzívnak, közönyösnek tűnhet, inkább egyedül szeretne lenni. Ez nem jelenti azt, hogy ő nem gyászol, csupán időre lehet szüksége a helyzet feldolgozásához. Legyünk vele türelmesek, és ne akarjunk ráerőltetni különböző érzéseket. Nyugtassuk meg, hogy nyugodtan lehet szomorú, ha annak érzi magát, és bátran forduljon hozzánk, ha szeretne.

🔴 Szorongás és önvád is jelentkezhet nála, hiszen a gyerekek gondolkodása még eléggé én-központú. Ez azt jelenti, hogy önmagát, a saját gondolatait és viselkedését okolhatja olyan dolgok miatt, amikért valójában nem ő a felelős. Erre egy példa a következő: "A nagyi nem engedte, hogy felmásszak a csúszdára, én mérges voltam rá, és ezért halt meg". Ilyenkor nagyon fontos, hogy jól időzített beszélgetésekkel oszlassuk el ezeket a gondolatokat.

🟤 Agresszívvá válhat viselkedése, dühös lehet. Ezzel kapcsolatban szintén a tüerelmünkre, a megértésünkre lesz szükség, de közben fontos betartatni az egyik legfontosabb szabályt: Ne bánts! Amint ezek a nehézségek jelentkeznek, büntetés helyett próbáljuk megértetni gyermekünkkel, hogy másokat bántani nem szabad, és ha már elég nagy, beszélgessünk vele arról is, hogy hogyan érzi magát, miként segíthetünk neki mi, hogy jobban legyen.

🔴 Korábban megoldott fejlődési területeken visszacsúszások léphetnek fel (pl. visszatérhet az ujjszopás, bevizelés, dadogás).

🟤 Testi tünetekre is panaszkodhat (pl. fej- és hasfájás). Ha ezek pár napnál tovább fennállnak, mindenképpen érdemes először orvoshoz, majd ezt követően pszichológus szakemberhez fordulni, hogy megelőzzük a fájdalomból származó hosszabb távú negatív következményeket.

🔴 Megnőhet a szülőkkel való együttlét igénye (pl. együttalvás, testkontaktus). Egy ilyen megrendítő helyzetben, amikor akár a gyermeket közvetlenül érintő változás történik, érthető, ha a szeretet és a biztonság forrását jobban keresi az óvodás. Legyünk megértőek, és engedjük, hogy több időt töltsön ilyenkor velünk.

A felsoroltakon túl egyéb változások is felléphetnek. Hasznos tudni, hogy ezek teljesen normális tünetek, és a mi szerepünk az, hogy szeretetünket kifejezzük a gyermek felé, biztonságos, megértő közeget nyújtsunk a számára. Fontos az idői tényező - általában fél év után várható csak, hogy a gyermek visszatérjen a korábban már elért fejlődési szintekre.

A gyermekek gyászfolyamata éppoly egyedi, mint a felnőtteké.

Segítségre van szüksége?

Keressen bizalommal, ha ezzel a témával kapcsolatban szeretne tanácsot kérni!

Elérhetőségeim

📩 E-mail: makovicsgaborpszi@gmail.com

💬 Messenger: m.me/makovicsgaborpszi

Forrás

Simkó Csaba (2009): Hogyan segítsünk gyermekünknek elfogadni az elfogadhatatlant? Tájékoztató pedagógusoknak és szülőknek a gyászoló gyermek segítéséhez. Kharón Thanatológiai Szemle, 13. 4. sz. 1-40.